Juliet E. McKenna - Életrajz

1965-ben születtem Lincolnshireben, majd később Dorsetbe költöztem és jelenleg nyugat Oxfordshireben lakom férjemmel Steve-el és a fiaimmal, Keith-el és Ian-el.

Attól kezdve, hogy először ötévesen kezdtem népi mondákat és görög mítoszokat olvasni, más világokban és időben, a mágia és a titokzatosság lenyűgözött. Ennek eredményeként a fő tárgyaim az iskolában (Parkston Lányok Nyelvi Iskolája, Poole) történelem, angol és latin voltak. Iskolán kívül annyi fantasyt és sci-fit, krimit és thrillert olvastam, amennyit csak meg tudtam szerezni (ezen semmi sem változott mind a mai napig).

A klasszika volt a legjobb megoldás, hogy ezeket egy egyetemi végzettséggel kombináljam, így az oxfordi St. Hilda College-ra mentem, ahol görög és római történelmet és irodalmat tanultam, épp csak annyi filozófiával vegyítve, amennyit már teljesen lehetetlen volt elkerülni. Elkezdtem táblás és élő szerepjátékkal foglalkozni illetve csatlakoztam az Oxford University Speculative Fiction Grouphoz (Oxford Egyetem Elméleti Fikciós Csoport) és átolvastam a teljes könyvtárukat. Itt kezdtem el Aikidozni is, ami egy védekezésre alapozott japán harcművészeti stílus és a ju-jitsuból lett kialakítva. Ez idő alatt tettem szert azokra a barátokra is, akik támogattak és bátorítottak az írásaimban az évek során, beleértve Liz-t és Andy-t, Mike-ot és Sue-t, akikre emlékezhettek ha elolvastátok a könyveimben található köszönetnyílvánítást. Helen és én már az iskola óta ismertük egymást.

A diploma megszerzése után humán-erőforrás munkakörben helyezkedtem el, folytatva a hobbijaimat. Hozzámentem Steve-hez, akit már ismertem néhány éve az aikidon és a szerepjátékon keresztül. Egyre inkább én írtam a táblás szerepjátékok fő eseményeit, amiket játszottunk és Steve-el létrehoztunk egy meghívásos élő szerepjáték klubbot, ahol írtunk egy fantasy világot, hogy az képezze alapját az összes kalandnak és eseménynek. Az egyik legfontosabb dolog, amit ez megtanított az az volt, hogy sok közös vonás van azokban a dolgokban, amik miatt jó egy novella, táblás játék vagy élő szerepjáték, de éppúgy hatalmas eltérések is vannak néhány fontos szempontból.

Ez idő tájt írtam az első teljes novellámat, egy klasszikus "fiatal elhagyja otthonát, átmeneti rítusok" történetet és elküldtem több ügynöknek és kiadónak, kicsit más és más levelekkel. A válaszokat röviden összefoglalva: "elég jól megírt, de semmi különleges" és "semmi nincs benne, ami megkülönböztetné a attól a tucat fantasy regénytől, amik hetente az asztalomon landolnak". Természetesen elátkoztam őket, hogy nem látják a kivételes tehetségemet és duzzogtam.

De mindannyian felnövünk, bizonyos értelemben legalábbis. A munkák miatt a barátok az ország más részeibe költöztek és a játékra szánt idő nagyon lecsökkent. Steve és én családot alapítottunk és mikor Keith egy éves lett, csatlakoztam a helyi Ottakar's-hoz mint részidős könyvárus. Ez azért kellett, hogy beszélgethessek felnőttekkel - akik nem maguk is anyák - valami másról, mint pelenkák, bébiétel és a legújabb gyerekjátékok. Nagyon élvezetes volt és így a kiadást és könyveladást is új szemszögből figyelhettem meg. Több hétvégét is eltöltöttem a nyaranta a St. Hilda rendezte Krimi és Misztérium Hétvégéken, amikor kicsit kikapcsolódhattam az anyaságból. Itt több barátságos és elérhető (sokszor híres) íróval is találkoztam, akik örömmel adtak tanácsot és bátorítást. Ügynökök és kiadók által rendezett előadásokra jártam, ahol megmondták mi is kell, hogy esélyem legyen esélyem betörni a kiadókhoz. Ami ehhez kell, ahogy mondták, "a megszokott, de mégis más".

Elkezdtem olyan ötleteken dogozni, amik a tradicionális fantasy beállítottságúak, de mégis mások. Újra teljes időbeli anya lettem, hogy megjött a második fiunk és kellett valami felnőtt, valami más elfoglaltság a gyerekek mellé. Más praktikus megfontolások is vezéreltek; az írást otthon is végezhetem és a család köré tudom építeni. Így jött egy független szellemű női karakter ötlete, aki a saját történetét meséli - Helen és Steve nagy segítséget adtak az első elgondolások kialakításában - melyből Livak, a Veszélyes játszma hősnője kerekedett ki. Mike és Sue, Liz és Andy elolvasták az első vázlatokat és bátorítottak a folytatására.

Miután több ügynöknek és kiadónak is elküldtem a könyvet, most már egy sokkal profibb prezentációval, begyűjtöttem egy újabb kör elutasítást. A különbség az volt, hogy a visszautasítások olyasmiket tartalmaztak, mint "kitűnő karakterizáció", "természetes párbeszédek", "igazán értesz hozzá" és "sajnáljuk, de mi nem tudjuk megjelentetni". A barátoktól és a családtól támogatva az Ottakar's kapcsolataimon keresztül próbálkoztam. Emma, aki még mindig ott dolgozott, elolvasta és látta benne a lehetőséget, mint könyvárus - inkább, mint tenni egy szívességet egy barátnak - továbbadta Adriannek, az Orbit képviselőjének. Ő ugyanezzel a piaci hozzáértéssel elemezte a könyvet, éppen elmulasztva a velem való találkozást, aki ugye gyerekszabadságra ment, hogy biztosan ne lássák viszont. Tetszett neki amit olvasott, így továbbadta Timnek a megbízási szerkesztőnek és egy felejthetetlen pénteken, amint éppen pakoltam ki a gyerekeket és a csomagokat a kocsiból, kaptam egy telefonhívást, hogy szeretnék kiadni a regényemet! Tulajdonképpen nem lehetne inkább kettő? Gyorsan leültem és megírtam a Kegyetlen eskü vázlatát!

Az első két könyv sikere után jött az ajánlat három további Einarinn Legendája könyvre, hogy kövessék azt a vonalat, amit a Veszélyes játszma és a Kegyetlen eskü lefektetett. Az Ötödik Legenda, Kétélű fegyver után egy új irányt szeretnék kezdeni és így egy új sorozaton dolgozok, ami ideiglenesen az Aldabreshin Compass nevet viseli.

Az írás egy nagyon jó munka, hogy az anyasággal kombináljam, de a munka és az otthoni élet közötti egyensúlyozás jobban elfoglal, mint azt valaha is elképzeltem. A regények, cikkek és néha egy-két ismertető írásán kívül a The Alien Online számára még szeretek fantasy összejövetelekre járni és helyi sci-fi és írói csoportokat látogatni, ahol találkozhatok és beszélhetek emberekkel arról, hogy mit írok, mások mit írnak és olvasnak és mindenféle más témát mellette. Ez az írói pálya egyik legélvezetesebb része.